A kezdet / The beginning

Ma jött el a nap, hogy hosszú tervezés után elkezdjem írni a blogot. Hogy miért ma, arról kicsit később írok.
2011. novemberében hallottam először a fegyencedzésről. Rögtön utána néztem a neten és persze rátaláltam Paul "Coach" Wade könyvére. A könyvet 1 nap alatt elolvastam.Azonnal tudtam, hogy ez az az edzés ami nekem kell. Valójában mindig is így edzettem kb. 15 éves korom óta, de sok mindent a könyv kapcsán értettem meg. Rájöttem, hogy szinte előröl kell kezdenem mindent.Hiába tudtam több száz fekvőtámaszt is megcsinálni akár, 30 húzodzkodást, számtalan felülést lenyomni,mert nem volt helyes a technikám. Túl sok lendületet használtam a gyakorlatokhoz. Persze engem is elbűvölt a nagy ismétlésszám. Azt hittem ettől leszek erős. De a könyvet olvasva ráébredtem, hogy ez hiba volt. Tudtam, hogy ha elkezdem Paul módszerét követni, akkor ahhoz végtelen türelemre lesz szükség, ami valljuk be őszintén nem az erősségem. Sokszor még ma is, kb másfél év szinte mindennapos edzés után, bele esem ebbe a hibámba. Igaz a blog megírásának ötlete is egy ilyen hibából adódott.Tavaly decemberben az utolsó edzésen történt, persze már megint erősnek éreztem magam és siettem :-), és megsérültem. Részben elszakadt a tricepszem ,a húzodzkodás nyolcadik lépésénél, a fél egykezes húzodzkodásnál. Persze még befejeztem az aznapi edzést. Azt hittem hamar felépülök belőle, de ma már tudom, hogy ez a sérülés kb. 1 évi munkát vitt kárba. Persze 2 hét múlva már edzettem megint, de húzódzkodni egyáltalán nem tudtam, de már volt annyi eszem, hogy ne erőltessem. Követtem Paul második könyvében leírtakat a sérülésekről és úgy edzettem, edzek, hogy a tricepszem sérült részét ne terheljem. Kb. még 3 hét és kezdhetem ismét a húzodzkodást, igaz az 5 szinttől talán.Már alig várom. Ez a sérülés vezetett oda, hogy elgondolkodjam egy pár dolgon az edzéssel kapcsolatban és , hogy ezeket a gondolatokat akár megoszthatnám másokkal is. Tehát 2012. december 31.-én eldöntöttem blogot fogok írni. Nem vagyok egy számítógép guru, de lassan hozzáfogtam, hogy "blogger" legyek :-). Elvégre ez a 21.század.
Persze ehhez kaptam némi segítséget is, leginkább feleségemtől. Szegénynek nem elég, hogy el kell viselnie az edzések iránti elkötelezettségem, de még be kellett szereznie egy számítógépet is, hogy még írhassak is erről :-).Szóval türelem ezt megtanultam.
És akkor, hogy miért ma. Azért mert közel másfél év edzés után ma jutottam ma el ahhoz, hogy a Mesterhatos egyik gyakorlata közül elkezdhetem a mesterlépés erőgyakorlatait. Ez a gyakorlat pedig a fekvőtámasz.
A Mesterhatos gyakorlatai:
-fekvőtámasz
-húzodzkodás
-guggolás
-lábemelés
-híd
-fekvőtámasz kézállásban

A mai edzés a következő volt:
-Némi bemelegítés, átmozgatás
- 2 x 20 emelőkaros fekvőtámasz
- 1 x 14 , 1 x 13 félnyújtott lábemelés,
- 1 x 16 , 3 x 15 egylábas vádli gyakorlatt gyújtott térddel
- aktív nyújtás

És igen az emelőkaros fekvő után, jöhet a mesterlépés az egykezes fekvőtámasz. Jövő héten kiderül, hogy , ahogy Paul mondja, kifacsartam e mindent már ebből a gyakorlatból. Ha nem akkor türelmesen folytatom az utat. De menni fog :-)))

Today is the day, that after a long planning period, to start my blog. Why is today ? I’ll write about it later. I heard about the convict conditioning at first time in the november of 2011. I looked after it on the net, and of course I found Paul „ Coach” Wade’s book. I read this book less than a day. I knew right that this is the training what I need. Actually I trained this way since I was 15, but I understood a lot of things through this book. I recognized that I have to start almost everything from the beginning. I was able to do hundreds of push-ups, sit-ups, more than 30 pull-ups, buti t worth nothing, because my technincs wasn’t right. I used too much dynamics. Of course I was charmed by the high number of the reps. I thought I will be strong from it. Buta s I read Paul’s book I discvered that it was a mistake. I knew that if I will follow Paul’s steps I’will have to be very, very patient, and tell the truth it’s not my strong side. After almost 1 ½ years , everyday trainings I commit the error of it. But the idea of writing of this blog is came from such a mistake. Last year, in december ont ha last training of the year I felt myself very strong… and I got injured. My triceps got torn partly at the half one arm pull-up exercise. Of course I finished the remaining part of the training. I thought I will be ok in a few weeks, but now I know that one year work was wasted. After 2 weeks I trained again, but I wasn’t able to do any pull-ups, but now I didn’t want to force it. I followed the instructions about the injuries  of Paul’s second book. Now I don’t burden my injured triceps. 3 weeks and I will try again the pull-ups, from the 5th level I think. I’m looking forward it. This event drove to me to think through a few things about the training, and to divide these thoughts. So on the 31st of December I decided to write a blog. I’m not close to the computers, but I decided that I will be a „blogger”. After all this is the 21st. century .

I got a little help from my wife. She had to obtain a laptop  for me . Now she not only has to tolerate my commitment for the trainings but she has to help me with this machine. So I learned: patience.

And now, that why is today . After 1 ½ years training today I reached one of the master steps. This exercise is the push-up.

The Big 6’s exercises:

-          push-up 

-          pull-up

-          squat

-          leg-lift

-          bridge

-          handstand push up

The today’s training was the next:

- 2 x 20 one lever arm push-ups

- 1 x 14 , 1 x 13 half stretched leg-lift,

- 1 x 16 , 3 x 15 one leg calf, with stretched knee

- active stretching

And now the next step is the full one arm push-up, the master step from this exercise. So the next week it will be clear , as Paul says, that I could wring out everything from this exercise or not. If not ,I will countinue the training on the 9th level  patiently. But I will do it J